Sokszor hallom és én is sokáig azzal a hittel éltem, miszerint, ha megtehetném, akkor ezt és ezt tenném. De nincs rá lehetőségem. Nincs meg hozzá az adott eszközöm. Nem elég a tudásom, nincs pénzem..és még sorolhatnám. Egy ideje azonban már másképp tekintek erre IS..

Először úgy szerettem volna kezdeni ezeket a sorokat, hogy mindannyiuknak vannak..de aztán rájöttem, hogy a valóság ez:

Azoknak, akik szerencséseknek mondhatjuk magunkat, vannak álmaink. Mert egyszer megszülettek és nem engedtük, nem adtuk fel egyikük megvalósítását sem. Dédelgetjük őket napról napra, évről évre. Hisszük, hogy eljön az ő idejük, még ha ezt nem is tudjuk előre, hogy pontosan mikor lesz. De eljön. Mert hiszünk bennük.

Itt kezdődik az egész. Amikor eljutsz arra a pontra, hogy igenis elhiszed, hogy Neked ez sikerülhet. De mindez nem elég sajnos, hiszen ha csak a hiteddel ülve egy kanapén várod, hogy valóra váljanak az álmaid, bizony nagyon meg fogsz lepődni, hogy akár 100 évig is várhatsz, nem történik semmi. Persze a realitások talaján ezen nincs is mit csodálkozni. A tettek hoznak eredményt, a hited pedig az a plusz, ami folyamatosan hajt előre – akkor is, amikor időszakosan megtorpansz és úgy érzed, némi pihenőre van szükséged és akkor is, amikor legszívesebben már végleg hagynád a francba az egészet. Mert besokalltál, mert nem látod az eredményt, mert nincs visszajelzés..ezer meg egy okod lehet arra, hogy feladd, de amikor a hited ott van mögötted (és csakis ő), akkor mindig ott lesz benned az az érzés is, hogy folytatod tovább, mindaddig, amíg el nem éred a célod.

Lehet, hogy lassan fogsz haladni és lehet, hogy vissza is fogsz gurulni egy darabon, de amíg hiszel abban, hogy idővel felérsz a hegyed tetejére, addig ne aggódj azon, hogy mindezt milyen sebességgel éred el.

„Csak azt tudjuk hitelesen megélni, ami nekünk fontos, nem másoknak.”

Ez az idézet egy pszichológiai előadáson akadt az utamba, amikor a véletlenszerűen kiválasztott helyem elfoglaltam. Mindegyik széken várt a résztvevőkre egy kis meglepetés és már akkor nagyon megfogott ez a néhány szó. Az előadás szinte napra pontosan egy éve volt és az újrakezdés témájáról beszélgetett többek között Dr. Almási Kittivel is a Pszichoforyou csapata.  Érdekes szembesülni a ténnyel, hogy ezek után számomra például az egész év az újrakezdés jegyében telt – hullámhegyekkel és völgyekkel jócskán megdobva. 

Az erről szóló cikket itt olvashatjátok, sok hasznos gondolatot találhattok benne: https://pszichoforyou.hu/6-inspiralo-gondolat-ami-erot-adhat-az-ujrakezdeshez/

Ugyanakkor visszatérve a bejegyzésem eredeti mozgatórugójához, a hit az, ami elindít egy úton minket, de a kitartásunk az, ami rajta is tart. Nekem személy szerint ez a tulajdonságom okozza a legtöbb problémámat. Mert nem tanultam meg idejekorán, hogyan is működik és ezáltal hogyan tudom én ezt magamban felnőtt koromban tovább fejleszteni, erősíteni. Így most tanulom és buktatókkal ugyan, de folyamatosan haladok előre. Hogy hogyan?

Az egyik legmeghatározóbb pillanat az volt, amikor rájöttem, mi is az a tevékenység, amit akkor is szívesen csinálok, ha csupán magam miatt, magamért teszem. Sok helyen olvastam már én is erről és elsőre talán épp emiatt légből kapott gondolatnak is tűnhet, azonban az önismeret szempontjából nagyon fontos, hogy megtaláld a valódi célod, azt a dolgot, ami örömet okoz, boldoggá tesz és egyensúlyba hoz. Ez van, akinél hamarabb van, akinél később következik be és azt sem szabad elhinni, hogy azonnal csupa jóval kecsegtet. Mert, ha szeretnénk, ha nem, ott vannak mögötte a nehézségek is.

Készülj fel rá, hogy sokat fogsz sírni, megkérdőjelezni magadban, hogy valóban jó úton jársz-e és visszautasításba vagy akár mások érdektelenségébe is belefuthatsz – és bizony bele is fogsz futni. Mert, amikor elkezded csinálni, akkor szembesülsz azzal, hogy nem is olyan egyszerű egyik lépcsőfok után a másikat elérni. Nekem erről valahogy mindig a Badacsonyban található Bujdosók lépcsője jut eszembe, amit én is jó párszor megmásztam már és a bazaltszikláknak köszönhetően az egyik fokot könnyű megugrani, ugyanakkor a másikhoz igencsak kell a lendület. Viszont, amikor a 464. lépcsőfokot is elérve, levegő után kapkodva feljutottam a hegy tetejére hát..az a kilátás minden fáradtságot megért. Szóval valami ilyesmi egy nagyobb célt is elérni.

Csak indulj el!

További tartalmakért csatlakozz Te is a TheMeetime Facebook és a TheMeetime Instagram oldalamhoz!