Annyira vágyunk rá. Üldözzünk, mindent ettől teszünk függővé, aztán kiborulunk, ha nem kapjuk meg. Merthogy az jár nekünk. Legalábbis szeretjük ezt hinni. Holott a boldogság van, hogy olyan láthatatlan pillanatokban mutatkozik meg, amiket akkor, ott sokszor észre sem veszünk. De, ha fel sem tűnik, amikor megkapjuk, akkor mégis miért vagyunk elégedetlenek, hogy máskor viszont nem jön ilyen egyszerűen?
Szeretjük boldognak érezni magunkat. Persze, ki ne szeretné? Viszont mégsem tudjuk, mit jelent az igazi boldogság. Vagy egy helyzettől, vagy egy embertől tesszük függővé, majd olyan jó okolni mindent, ha a dolgok valahogy mégis másképp alakulnak. Pedig talán épp ezek a szituációk jelzik azt nekünk, hogy egy sokkal nagyobb öröm van úton hozzánk.
De mi makacsan ragaszkodunk az általunk elképzelt képhez. Miközben lehet, hogy már rég nem működik például az adott kapcsolat és jobb lenne elengedni egymást. Vagy igenis bejárunk arra a munkahelyre dolgozni, amit már évek óta nem szeretünk – esetleg sosem szerettük – mert azt gondoljuk, ennek így kell lennie és elhitetjük magunkkal, hogy nem lehet minden terület jó az életünkben.
Nem mondom, hogy most akkor kezdd el hitegetni magad azzal, hogy innentől minden nap szép lesz és boldog leszel, de kérlek, ne folytasd azt, amiről tudod, hogy már nem tesz boldoggá és maximum csak azt szeretnéd, ha örömet adna. Ugyanis hatalmas a különbség aközött, amit szeretnénk és aközött, ami van. Most például, hogy érzed magad? Harcolsz vagy elfogadod, ami van esetleg még arra is vetemedsz, hogy a legjobbat hozd ki a helyzetből?
Egyetlen dolgon változtathatunk bármikor, ez pedig nem más, mint a hozzáállásunk. Nem egyszerű, eltökéltség és kitartó munka szükségeltetik hozzá, de ha tényleg változtatni szeretnél, akkor fogsz is. Akkor nem lesz előtted kifogás, hogy miért ne, hanem azt fogod keresni, hogy miért igen, miért tedd meg azt a lépést, hogyan találd meg a problémádra a megoldást. És ez vonatkozik arra is, hogy a gondolataid merre irányítod és magadban, valamint magad körül mit látsz meg.
Keresd az apróbb mozzanatokat, mosolyodj el semmiségeken és tegyél meg olyan dolgokat, amikre már régóta vágysz, de eddig csak halogattad. Vagy épp nincs kedved megtenni, de szükséged van rá ahhoz, hogy jobban érezd magad. Nyilván nem az a cél, hogy utálattal csinálj valamit, de például számomra a tornázás, edzés az, amit valahogy sosem éreztem létszükségletemnek – tudom, pedig kellene. De valahogy sokkal szívesebben ülök le egy könyvet olvasni, minthogy tornázzak, eddig a pontig. Mert számomra most jött el az a pillanat, hogy érzem, kell a változás. És elkezdtem. Célt tűztem ki és minden nap efelé a cél felé haladok. Egyébként az sem szükséges, hogy minden tettednek célja legyen. Oké, oké, ha nagyon filozofálni szeretnénk, minden tettünknek célja van, én most inkább arra gondolok, hogy sok év után nemrég leültem festeni. Csak úgy, mert ahhoz volt kedvem, pedig tisztában vagyok vele, hogy a tudásom valahol a suliban rekedt. Ettől függetlenül hihetetlenül jó érzés volt pingálgatni és megélni azt a pillanatot, amikor is teljesen kikapcsolt az agyam, csak a művemre koncentráltam és 100%-osan kizártam a környezetem. Ez igen ritkán fordul elő egy ideje. Vagy egy másik példa. Nem csináltam semmit. Abszolúte semmit. Csak feküdtem az ágyon és néztem a plafont, hallgattam a csendet. És boldog voltam. Igen, ennyitől.
Ugyanis ezek azok az apró dolgok, amiknek nem tulajdonítunk túl nagy jelentőséget, de a kellemetlenségek mellett ezekből rakjuk össze azt a 86400 másodpercet, amit minden egyes nap kapunk. És ha minden napunkban találunk legalább egy valamit, ami aznap örömet okozott, már megérte, hiszen ezeknek az apró örömöknek az összessége eredményezi azt a bizonyos boldogságot, ami után folyamatosan áhítozunk.
Te, hogy érzed, boldog vagy?
További tartalmakért csatlakozz Te is a TheMeetime Facebook és a TheMeetime Instagram oldalamhoz!