TheMeetime

Hova rohansz? - Generációk guillotine-ja

2020. január 08. - TheMeetime

20 év körüli lány. Egyik kezében energiaital, a másikban a telefonját nyomkodja, de mintha az sem érdekelné, mit csinál, csak mozogjon a képernyő és az ujjai. Pörgeti az alkalmazásokat, egyiket a másik után és egy percre nem áll meg. Nem néz csak úgy ki a vonatablakon, hogy vajon milyen színű a reggeli égbolt, nem érdekli. Csak a "reggeli itala" és, hogy pörögjön az insta, snapchat, messenger. Mit néz meg rajta? Ráadásul 10 másodperc alatt? Gyakorlatilag semmit. Pár gyors like, a penzum teljesítve, mehetünk tovább, hogy két perc múlva - vagy inkább fél - újra itt legyen és ugyanezt csinálja. Gyorsan, gyorsan, gyorsan! De miért is? Te tudod?

pexels-photo-1915821.jpeg

A mindennapos vonatozások, metrózások alkalmával folyamatosan lehetőségem nyílik arra, hogy megfigyeljem, ki hogyan tölti a reggeleit, majd estefelé hogyan áll át az egész napos hajtásból pihenő üzemmódra.Vannak, akik csak nézelődnek, mások olvasnak és persze sokan a telefonjukon matatnak. Nem meglepő módon ezek változatait művelem én is, de van egy típus, amit leginkább a fiatalabb generáción tapasztaltam az utóbbi időkben és nem feltétlen értem. Ez pedig nem más, mint a fent leírt cselekvésmód. Követhetetlen gyorsasággal történő ugrálás lapok, alkalmazások között, amit a szem és az agy szinte fel sem fog, ergo mi szükség rá? Mintha nem lenne idejük semmire, vagy talán nem is akarnak időt szentelni ezekre a tevékenységekre, pusztán a kényszeresség vezeti őket a telefonhoz?

Tisztában vagyok vele, hogy az utóbbi időben én is jóval többet forgatom a telefonom és nagyrészt teljesen feleslegesen. Elveszett a kontroll, nem figyelek oda, pótcselekvés, unalom és egyebek késztetnek arra, hogy a mobilomhoz nyúljak - még akkor is, mikor tudom, hogy lenne más lehetőségem is, akár sokkal hatékonyabb időtöltésre is. És mégis csinálom. Sokszor olvastam már az okostelefonok veszélyeiről, biztos vagyok benne, hogy Te is, volt amikor a Digitális Detoxot is megcsináltam (megjegyzem tényleg jó dolog, mindenkinek ajánlom az ezzel kapcsolatos könyvet, amit Catherine Price írt, mert még, ha nem is gondolom, hogy minden, a könyvben leírt dolgot alkalmaznunk kellene, azért vannak benne jó tippek, hasznos ötletek, amik segíthetnek), viszont az is tény, hogy túl jó munkát végeztek a gyártók, mikor kitalálták, hogy akkor mindent meg lehet oldani telefonon keresztül is. És ahogy ezek a készülékek okosodnak, sajnos úgy butulunk el mi emberek.

No, de valójában nem is az okostelefonok káros hatásairól szeretnék hosszas elmélkedést levezetni, hanem inkább arról a káros rohanásról szeretném, ha elgondolkodnánk, amit így vagy úgy, de beépítünk az életünkbe. Furcsa belegondolni, hogy mennyi mindent nem vettünk át a nyugattól, de ezt, a dolgozz, terheld magad kifulladásig mentalitást szinte tökéletesen kivitelezzük.

Belegondoltál már, hogy pontosan két hete volt karácsony? És egy hete már egy új évtizedben vagyunk? Mégis mi az új évkezdet első mondata sokaknál - vissza a mókuskerékbe, újult erővel hajtsunk már 2-án, jöhet a gyorsítás. De miért? Hova sietünk, hova siettetjük az időt? Nem telik így is elég gyorsan?

Megmondom őszintén, engem nagyon nem vonz és soha nem is vonzott ez a minél gyorsabban, minél többet mentalitás, pedig volt, hogy én is csináltam és ennek, valamint az ezzel járó stressznek köszönhetően beteg is lettem..amit max kordában tudok tartani, de fene se tudja, idővel teljesen el tudom-e mulasztani.

Ennek kapcsán pedig sajnos tökéletes példa az idei első olyan halálhír is, ami az egész országot megrázta.

Kell a kontroll az a helyzet, nem lehet kifulladásig csinálni, hajtani semmit, mert lehet, hogy nem lesz visszaút. Megéri? Szerintem nem. És az a helyzet, hogy ahogy elnézem a fiatalokat, a kényszeres cselekvésekkel, a saját maguk folyamatos pörgetésével és az önkontroll fontosságának mellőzésével, nem sok jót látok a jövőre nézve. Mert ez idővel visszaüt. Visszaüt fizikailag és visszaüt lelkileg. Instabilakká válunk és a folyamatosan felpörgetett életvitel a vesztünket okozza.

Le kell lassulni. Fokozatosan, de folyamatosan. Időről, időre. Nem, amikor már szinte teljesen kifullasztottuk magunkat, hanem rendszeresen beiktatva, magunkért és a környezetünkért. Muszáj, mert ebbe a folyamatos sprintbe egyszer csak idő előtt belehalunk!

Te hogyan, milyen módszerekkel, eszközökkel adsz magadnak nyugalmat, hogyan éred a lassított pillanatokat?

A bejegyzés trackback címe:

https://themeetime.blog.hu/api/trackback/id/tr1615399154

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.