Bár a téma nem újkeletű, vannak helyzetek, időszakok, amikor jobban felszínre kerül a csendhez fűződő viszonyunk. Igaz van, akinek ez egy boldog kapcsolat, de megfigyelve az embereket, sajnos kevesebben vannak azok, akik szeretik, ha csend veszi őket körül. Pedig mindenki számára különösen fontos lenne, hogy időről időre csendben legyen.

Számomra már kiskoromban is fontos volt a csend és bár néha átoknak tartom, hogy emiatt most is csak akkor tudok elaludni, ha nyugalom és némaság vesz körül, valahol mégis örülök neki, hogy úgy nőttem fel, hogy tudom mit jelent ez a fogalom. És épp ezért időről-időre szükségem is van arra, hogy csend legyen körülöttem, bennem.

Velem szemben pedig ott van a másik véglet is, akik egy percet nem tudnak csendben lenni. És most nem arról beszélek, hogy ők maguk hallgatnak, hanem hogy nem szól se tv, se rádió, se semmi. Nincs egy folyamatos háttérzaj velük, mögöttük. De vajon miért van ez?

A válasz azoknak, akik már ráléptek az önismeret útjára nagyon egyszerű, bár azt gondolom titkon mindenki tisztában van vele, miért is kerüli a csendet maga körül – ha kerüli. Ez az ok pedig nem más, mint a félelem. Egyébként annyira hihetetlen számomra, hogy mennyi mindent vissza lehet vezetni a félelmeinkre. Nagyon sok érzés, konfliktus, megoldatlan probléma gyökeredzik abban, hogy félünk.

Azonban jelen esetben a félelem okai azok a gondolataink, érzéseink, amikkel nem akarunk foglalkozni, sőt egyenesen menekülünk előlük. Aki elképzelhetetlennek tartja azt, hogy a csend vegye körül, annak van egy rossz hírem: minél tovább tartja fenn ezt az állapotot és minél tovább menekül önmaga elől, annál erősebb lesz a félelme és annál rosszabbul fogja érezni magát a saját bőrében. Egy idő után pedig ígyis-úgyis borul a bili. Azt ugyanis senki sem kerülheti el, hogy szembenézzen azokkal a fájdalmas, feldolgozatlan érzésekkel, amik benne vannak. Bármennyire is próbálod, nem fog menni. Szóval akkor miért is nem jobb inkább túlesni az első ’csendes’ alkalmon? Az is lehet, hogy messze nem lesz olyan rossz, mint amilyennek képzeled. Mert élvezni nagy valószínűséggel nem fogod, ha már ennyire mellőzni akartad az életedből, de most megmutathatod saját magadnak, hogy képes vagy rá.

Képes vagy szembenézni minden kellemetlenséggel, ami benned van. Vagy legalábbis eleinte azokkal, amik a legnagyobb szenvedést okozzák neked. Eleinte fájni fog, viszont idővel azt veszed észre magadon, hogy valahogy könnyebb levegőt venni. Hogy ott vagy magadnak, hogy nem győztek le a démonaid, sőt szinte barátok lettetek.

Az önismeret mocsok nehéz egy dolog. Legalábbis elkezdeni biztosan az, de minden percét megéri, mert ez is egy kaland. Rájönni arra, ki is vagy Te valójában, azzal szemben, amit mások rád erőltettek, vagy elvártak tőled, hogy az legyél, akinek ők akarnak látni..szóval meglátni az igazi éned és elkezdeni annak megfelelően élni, egyszerűen szuper érzés. Annyi mindent köszönhetek én is az elmúlt 6 évemnek, amikor kényszerből ugyan, de ténylegesen és végérvényesen elindultam önmagam felé, hogy mindenkinek csak azt tudom mondani: hajrá! És igen, akkor még nekem is kellett a külső kényszer, hogy változzam és változtassak, de ma már érzem, mikor is jön el az ideje a váltásnak vagy, hogy mikor kell el kicsit elcsendesülnöm és rendbe rakni a gondolataim, érzéseim, a világom. Ezt pedig bár jó pár évbe telt megtanulni és természetesen sosem lesz vége, de az az őszinte mosoly, ami ilyenkor az arcomon és bennem van tudatja velem, hogy megérte, megéri. Mert annyira, de annyira jóó! :)

További tartalmakért csatlakozz Te is a TheMeetime Facebook és a TheMeetime Instagram oldalamhoz!

Utazási inspiráció: BP Contents