Egy könyvélmény adta az ötletet, hogy kicsit kutakodjam e témában és tágítsam a tudásom, új ismereteket szerezzek ezzel kapcsolatban. Meglepő dolgokra bukkantam, bár lehet csak számomra lesznek azok. Mindenesetre most is beigazolódott, hogy nem minden az, aminek látszik.

Bizonyára mindenki ismeri a három bölcs majom szobrát, a képet, amelyet röviden csak a következőképp szoktunk leírni: nem lát, nem hall, nem beszél. Egyszerű kép, egyszerű megfogalmazás. De mi történik, ha több ezer évet visszaugrunk az időben és egy filozófus szavaival egészítjük ki, azaz az eredeti forrást is megismerjük?

Konfuciusz – Lun Yu. Beszélgetések és mondások 12. könyvéből származnak a következő sorok:

 „Yan Yuan megkérdezte mi a tökéletes erény. A mester így felelt: „Legyőzni önmagunkat és visszatérni a tisztességhez: ez a tökéletes erény. Aki legyőzi önmagát és visszatér a tisztességhez, azt az égalatti, mint tökéletes erényűt fogja dicsérni. A tökéletes erény gyakorlása pedig önmagunktól függ: hogy is függhetne másoktól?”

Yan Yuan folytatta: „Engedd meg, hogy megkérdezzem, mik ennek a részletei?”

A mester pedig mondotta:

„Ne nézd, ami ellentétes az erénnyel;

ne halld, ami ellentétes az erénnyel;

ne mondd, ami ellentétes az erénnyel;

ne tedd, ami ellentétes az erénnyel.””

Mennyivel másképp hat így az egész történet, nem? A filozófiai tanítások sokszínűségét mutatja, nem kevésbé időtállóságukat, olyan sorokat, melyeken még ma is érdemes elgondolkodnunk.

Azonban ez az alapgondolat nem csupán ennyit rejt. Érdekessége még, hogy a képi világ, tehát a majmok általi megszemélyesítés csak a 17. században történt meg, Hidari Dzsingoro metszetei által, melyek a Tósógu templomban találhatóak Nikkóban, Japánban.

Emellett pedig manapság, mint az önismeret fejlesztésének egyik eszközeként is használják szerte a világban. Hogy hogyan? Számomra ez a legérdekesebb.

Jól hallgatni – Milyen nehéz is tud lenni. Odafigyelni a másikra, úgy igazán. Arra, amit mond, ahogyan mondja és értékes visszajelzést adni számára, nem csak egy-egy odadobott „aha”-t. Manapság ez az egyik legnagyobb kihívás számunkra, hiszen van egy bizonyos eszköz is a kezünkben, ami az értő figyelemben a leginkább megakadályozhat minket: a telefonunk. Gondoljunk csak bele, régebben mennyivel egyszerűbben ment a koncentráció, az emlékezés, a (meg)hallgatás. Ezzel szemben most szinte forgácsoljunk az agyunkat, minél több minden akarunk tudni, miközben az eredmény, hogy egyre kevesebbet tudunk. Ha megtanulunk magunkra, a saját hangunkra és ugyanakkor a másik által mondott szavakra is figyelni, nem csak fizikailag, szellemi, érzelmi szinten is javulásnak indulunk.

Figyelni a szavainkra – A szó elszáll, mondjuk sokszor, de ez nem igaz. Főleg abban az esetben nem, mikor ezek a szavak bántóak, rosszindulatúak, ítélkezőek. A befogott száj nem némaságra hív fel, sokkal inkább arra, hogy gondold meg, mi az, amit a másiknak kimondasz, mielőtt ezt megtennéd. Ezzel elkerülheted, hogy felesleges veszekedéseket generálj, rossz szándékú megjegyzéseket tegyél. Nyugodtan mondd el a másiknak a problémád vagy ami bánt esetleg, hiszen minden beszélgetés előrevisz, de szorítkozz a tényekre, a felesleges szítást mellőzd. Így nyugodtan tudtok kommunikálni és a megoldásra koncentrálni ahelyett, hogy csak egy egymás fejéhez vágott szavakból álló ajtócsapkodás legyen az egészből.

Ugyanilyen fontos az is, hogy a saját szavaidat, azaz ez esetben gondolataidat is terelgesd. Hiszen azt teremtjük, amire figyelünk. Ha folyamatosan a rossz gondolataidra figyelsz, azokat táplálod, hiába várod, hogy jobb napjaid, életed legyen. Nem baj, ha olykor eszedbe jut valami rossz, hiszen ez is az élet velejárója, a segítőd, hogy összhangba tudj kerülni önmagaddal, de ne ezek a gondolatok töltsék ki a mindennapjaid, mert akkor már csupán gátolni fognak.

Jól látni – Mindenki a saját világát látja. A hiedelmeit, azt, amit a környezete által megtanítottakból magáénak érez, az előítéleteit, ideákat, melyeket igaznak hisz, de amelyek ugyanúgy lehetnek tévesek is, a jó és a rossz személyre szabott skáláját és még sorolhatnám. De biztos, hogy ez a helyes irány? Biztosan nem, hiszen senki sem tökéletes, így a kialakított világa sem lehet az. Tévedhetünk és tévedünk is, legfőképp, mikor az előítéleteinket hívjuk „segítségül”. Segít ez nekünk bármiben is? Nem. Egyszerűen csak elzár másoktól, a valóságtól.

Teljesen azonban senki nem változhat meg, hiszen van már egy kialakult jelleme és egyébként sem ez a cél. A cél, hogy ne ragaszkodjunk annyira a saját elképzelésünkhöz, a saját világunkhoz, hanem hajlandóak legyünk meghallgatni mások véleményét is, nyissunk a világ felé és ki tudja, lehet lesz olyan tapasztalás, gondolat, eszme, amit később a magunkévá tudunk tenni. Megjegyzem, én ebben biztos vagyok, hogy lesz, mert folyamatosan ezt tapasztalom.

De mi a helyzet a negyedik elvvel? A tettekkel? Ez a „majom” valahogy elmaradt az ábrázolásokból. Meglehet azért, mert akár a fentiek összességeként is értelmezhető. Hiszen, ha odafigyelsz a szavaidra, másokra, arra, hogy a tágabb világot szemléld, igazából a tetteid is a jobb cselekedetek irányába fognak vinni. Abba az irányba, ahol szeretettel és tisztelettel, alázattal és kemény munkával az álmaid is megvalósíthatod. Persze, ez csupán az én világom. :)

További tartalmakért csatlakozz Te is a TheMeetime Facebook és a TheMeetime Instagram oldalamhoz!