„A barátok egész életükben kötődnek egymáshoz, de ha a körülmények úgy kívánják, hosszabb-rövidebb ideig képesek egymástól független életet is élni. Segítik egymást, de nem igénylik a szívességek azonnali viszonzását. A barátok szeretnek együtt lenni, tisztelik egymást, és engedik, hogy a másik önálló személyiséget alakítson ki.”

Miklósi Ádám

Az elmúlt napokban úgy alakult, hogy több barátommal is sikerült rövid időn belül találkoznom és, ahogy mentem ezekre a „randikra”, elgondolkodtam, hogy hogyan is jutottunk mi idáig. Mondjuk az elmúlt években amúgy is egyre többször eszembe jutott már, hogy milyen hálás is vagyok a sorsnak, hogy azok a barátaim, akik, de valahogy még mindig meg tud ez lepni, hogy mennyien vannak körülöttem, akiket tényleg a barátaimnak mondhatok. Régebben ezt egyszerűen természetesnek vettem, hogy vannak a gyerekkori barátok, majd az iskola és a munka is magával hozza az újakat és eszembe sem jutott, hogy alakulhatott volna ez másképp is. Pedig, ahogy jobban figyelem a körülöttem élőket és látom, hogy van, akinek már az nagy ajándék, hogy 1-2 igazi barátot maga mellett tudhat, rá kellett jönnöm, hogy én nagyon is kivételezett helyzetben vagyok. Az pedig, hogy ahány barát, annyiféle kapcsolat alakult ki, még inkább érdekessé, értékessé és örömtelivé teszi az egészet.

Vannak, amelyek igénylik a rendszeres találkákat, a folyamatos kontaktot, ahhoz, hogy jól tudjanak működni. Mint egy kisebb, saját magunknak kialakított család, ahol szinte már napi rutin, hogy bejelentkezünk és tudunk egymás dolgairól. Együtt nyaralunk, megváltjuk a világot egy-egy beszélgetés alkalmával és néha ugyan konfliktusba keveredünk, de aztán azt is megoldjuk, együtt. Bármi legyen is az.

Aztán vannak azok, amiknél a hétköznapok külön-külön telnek, ritkábbak a beszélgetések, ugyanakkor mindegy egyes találkozás alkalmával mindketten érezzük és tudjuk, hogy ez a kapcsolat és beszélgetés bizony ott folytatódik, ahol legutóbb abbahagytuk. Lesznek saját rituálék, szokások, amiken együtt nevetünk és miután elköszöntünk egymástól, azt érezzük, hogy mindegy mikor látjuk egymást legközelebb, olyan lesz, mintha csak egy nap telt volna el a legutóbbi viszontlátás óta.

És persze akad, ahol a kétféle helyzet összemosódik és egy harmadik változat alakul ki, kiegészülve egyéb sajátos mozzanatokkal.

A lényeg, hogy legyen bármelyik is, mindegyik kapcsolatnak megvan a maga különlegessége és egyedisége, mert azok a személyek is egyediek és különlegesek, akikkel az életem során barátságot kötöttem és kötök folyamatosan. Tény, az, hogy ki lesz igazán tartós barát, csak idővel derül ki, az együtt meg- és átélt pillanatok által és, hogy hogyan tudjuk kezelni a változásokat, de az az út, ahogy eljutunk idáig egy igazi kaland. Van benne sok fent és lent, beszélgetések és csend, egyetértés és összekülönbözés, de mindezek eredménye lesz az a kapocs, ami egyszer csak örökre összeköt.

A barátok tükrök, akik által viszontláthatod önmagad. És, ahogy vannak napok, hogy nem tetszünk magunknak, úgy van, hogy az sem tetszik, amit a barátainktól kapunk, mégis szükségünk van rá. Kell az önismeretünkhöz és kell, hogy megmaradjon a kontroll. Hiszen sokszor jobban ismernek minket, mint a saját családunk, így a bizalom nem csak akkor fontos, amikor megosztunk velük egy-egy titkunkat, hanem akkor is, mikor fejbe kell kólintani minket, mert épp nem vettük észre, hogy rossz irányba haladunk. A tudat, hogy ők mindig ott lesznek velünk, a legnehezebb pillanatokban, de a legnagyobb örömök közepette is, egy olyan megnyugvást ad, amit kevés más. Az a kölcsönös, feltétel nélküli szeretet pedig, ami azzal a ’mintha már ezer éve ismernénk egymást’ érzéssel kezdődik, egy olyan, közös munka eredménye, amit bár sosem hagyunk abba, mégsem érezzük egy percig sem tehernek, mert szívből tesszük, egymásért.

A barátaim nélkül ma én sem lennék az, aki vagyok és ezért nem csak azt a sok vidám, vicces, boldog pillanatot köszönöm Nektek, hanem a leckéket, nehezebb perceket, a távolságot, amit aztán újra közelebb jutás követett és egyszerűen azt, hogy vagytok nekem. Hogy itt vagytok és minden hülyeségem ellenére is elfogadtok olyannak, amilyen vagyok – és netán még szerettek is.

Elég jó érzés! ;)

További tartalmakért csatlakozz Te is a TheMeetime Facebook és a TheMeetime Instagram oldalamhoz!