Sokat gondolkodtam azon, mivel és hogyan is kezdjem...azonban az elmúlt napok váratlan eseményei teljesen felborították az eredeti terveim - így aztán egyszerűen csak nekivágok. :)

Sokszor halljuk és talán még többször mondjuk: Higgy magadban! Egyszerűen hangzik, ugyanakkor talán az egyik legnehezebb dolog saját magunkban hinni.

Amikor kitaláltam ezt a 21 napos kihívást (lásd: Facebook, Instagram), nem gondoltam, hogy pont engem fog próbára tenni már az első napokban és tessék, sikerült. S bár a személyes történetem több, mint 30 évre nyúlik vissza, a fentiekhez csupán csak egy egyéves időszak tartozik szorosan.

2017 novemberében, egy addigra kiteljesedett magány érzetével komolyan elgondolkodtam azon, hogy van-e értelme ennek az egésznek, hogy kb csak létezem, semminek sem tudok úgy igazán örülni, elmarok magamtól mindenkit és még sorolhatnám. Érdekes mód több ismerősömtől hallottam hasonló történetet vagy egyszerűen csak láttam rajta,hogy rendíthetetlenül ezt teszi magával, viszont, ahogy magamon, úgy rajta sem tudtam segíteni. Szóval a nagy önsajnálat közepette csak azt felejtettem el, hogy valójában milyen hálásnak is kellene lennem a szeretteimért, az életemért. Így, amikor már épp elmerültem volna a mélybe, bekapcsolt az a bizonyos vészcsengő és újraindította az agyam. Mintegy reset gomb lépett működésbe. Megmondom őszintén, fogalmam sincs mi váltotta ezt ki pont akkor, de az a pillanatnyi kattanás elindított egy új úton.

Az eszem átvette az irányítást. Onnantól elkezdtem tudatosan keresni a jót a dolgokban, történésekben és legfőképp az emberekben. Így aztán persze egyre több jó dolgot tapasztaltam és  minél több jót láttam meg, annál több jót tudtam én is adni másoknak és egyre inkább visszatért az élet belém. Ez szerencsére fokozatosan erősödik, fejlődik bennem, a munka nem áll meg.

Lehet, most többen azt gondoljátok, na itt egy újabb bolond, aki felvette a hurrá-optimista őrületet, de nem, csupán a szemléletem változtattam meg több mindenben. :)

És, hogy mi köze ennek a hithez? Egyrészt csodálatos érzés újra elkezdeni hinni másokban és magamban is, másrészt az olyan napok, mint amilyen az elmúlt majdnem négy is volt, amikor egyik nap a hangulatom nem a legjobb, majd terveim nem úgy sülnek el, ahogy én azt szeretném, mert még a laptopom is ellenem szegül napokra, keresztbe húzva ezzel végképp a hetem, szóval ezek a napok emlékeztetnek arra, hogy még mennyi dolgom is van-e téren, hogy megerősítsem magam, viszont, ha nem adom fel, akkor azért egész hamar vissza is tudom terelni arra a bizonyos vágányra az életem. :) Így aztán a kb 80 óra alatt hegyet-völgyet megjárt érzelmi állapotom után még biztosabban mondom: Higgy magadban! - Megéri! (még, ha az adott pillanatban nem is mindig tűnik úgy)

A kihívást pedig ne feledd, még alig pár nap telt csak el, csatlakozz Te is! :)

További tartalmakért csatlakozz Te is a TheMeetime Facebook és a TheMeetime Instagram oldalamhoz!