Mindig is csodálattal néztem azokra, akik rendíthetetlenül mennek előre, hogy elérjék a céljukat. Persze itt nem a gátlástalanul cselekvő emberekre gondolok, hanem azokra a személyekre, akikben olyan erős a hit és a kitartás az adott céljukkal kapcsolatban, hogy lényegében esélyt sem adnak annak, hogy azt ne érjék el. Vajon hogyan csinálják?

Én hiszek abban, hogy a gyerekkorban kialakított szokások, megtapasztalt érzések nagyban hozzájárulnak ahhoz, milyenek is leszünk felnőttként – függetlenül attól, hogy tisztában vagyok azzal is, folyamatosan változunk és igenis nem feltétlen múlik az egész életünk a gyerekkorunkban átélt élményektől. De kikerülhetetlenül hatnak ránk az akkor megtapasztaltak.

Ma már tudom, hogy bár imádtam a gyerekkorom és csodaszép emlékeim vannak, egy dolgot mégsem tanultam meg úgy igazán. Ez pedig nem más, mint a kitartás. Az előző bejegyzésemben már írtam erről és folytatást ígértem, így most ezzel szeretnék a továbbiakban is foglalkozni.

Sokszor elgondolkodom azon, vajon mennyire lennék más a fenti tulajdonság teljes birtokában!? Vajon hogyan alakult volna az életem, mit csináltam volna másképp, másképp tettem volna-e bármit is? Nagy valószínűséggel igen, azonban a nagy helyzet az, hogy ezt már sosem tudom meg és valójában nem is lényeges.

„Nem mehetsz vissza és változtathatsz meg mindent az elejétől,

de elkezdheted ott, ahol most vagy..

és megváltoztathatod a befejezést.”

Sok év kemény munkája van abban, hogy ma már elfogadom, a múlt az múlt és mindennek úgy kellett történnie, ahogy történt ahhoz, hogy én most az legyek, aki vagyok. Így ennek szellemében cselekszem tovább és inkább arra gondolok, mit tehetek azért, hogy jobb legyek most a jelenemben és a jövőmben. Szóval ideje megtanulnom, hogyan is működik ez a kitartás dolog. :)

A következőkben azokat az ismérveket veszem sorra, amiket magamon tapasztaltam:

    1. Legyen célod, legyen terved!

Nem meglepő, hogy ha nincs cél, nincs miért előre haladni, így a legfontosabb, hogy megtaláljuk azt a valamit, ami előre visz bennünket, amiért szívvel-lélekkel menni tudunk. Ezután pedig dolgozzuk ki a tervünket, ami alapján megvalósítjuk a célt. Nem kell, hogy a teljes folyamatot ismerjük, hiszen menet közben úgyis érnek változások, de azért a fő vonallal jó, ha tisztában vagyunk, hogy mégis mi az, amit el szeretnénk érni.

    2. Hit nélkül nem megy!

Erről már a múltkor írtam bővebben, így nem is fejteném ki újra, de egy biztos, csak az tud minket kitartásra késztetni, amiben hiszünk.

    3. Kell némi szemellenző

Talán elsőre furcsa lehet, de bizonyos szinten ki kell zárnunk a környezetünket ahhoz, hogy haladni tudjunk. Lehet gondoskodásból, lehet irigységből, de mindig ott lesznek azok a hangok, amikre, ha hallgatunk, rövid időn belül feladjuk az álmunk. Így bár van olyan tanács, észrevétel, amit érdemes megfontolnunk, nagyon fontos, hogy tudjunk szelektálni ezekből.

    4. Ne ijedj meg, ha..

..úgy érzed nem jutsz egyről a kettőre, nem találod a helyed, elbizonytalanodsz magadban. Mindig lesznek mélypontok és lesz, amikor azt érzed némi szünetre van szükséged. De hidd el, ha tényleg szeretnéd, hogy valóra váljon az, amit megálmodtál magadnak, időről-időre visszatérsz ehhez az álomhoz, és egyszerűen érezni fogod, hogy bizony nem tudod és nem is akarod elengedni. Amit ugyanis elengedsz, az valószínűleg nem is a te utad volt – lett volna. Ezért aztán engedd meg magadnak, hogy ha úgy érzed le- és kimerültél, hogy feltöltődj. Elvonulással, szünettel, amivel jól esik.

    5. Adj időt magadnak!

Az előző ponthoz kapcsolódóan főleg szükséged lesz türelemre a kitartásod mellett, annak támogatásaként. Ha kapkodsz, azzal nem jutsz előrébb, maximum többet idegeskedsz és hibázol. Minden folyamatnak megvan a maga megvalósulási ideje. Ne azt nézd mások hol tartanak, hanem magadhoz képest vizsgáld az eredményeket.

     6. Vezess be kisebb szokásokat

Ez a folyamat nálam is még igencsak gyerekcipőben jár, de a nálam sokkal tapasztaltabbak szerint fontos a fejlődésünk szempontjából, hogy meglegyenek a napi rutin feladataink is, azok a kis szokások, amik megadják a rendszert a káoszban, ami azért valljuk be, ilyenkor bennünk van. Hogy konkrét példát említsek, mint szokást: mikor, mennyit mozogsz; mit eszel, iszol; a magadra szánt idő rendszeres betartása; alvás mennyisége, minősége; önfejlesztés – tanfolyam, képzés és még sorolhatnám. Nagyon fontos, hogy ne mindent akarj egyszerre, mert akkor rövid időn belül feladod, hanem legyen ez is egy folyamat. Személy szerint úgy érzem, talán ez a legnehezebb az olyanoknak, mint én is, akikben nincs meg az az eredendő kitartás, hiszen ezek inkább a nemszeretem dolgok, még ha tudom is, hogy fontosak. Idő, idő, idő!

    7. Vezess naplót!

Nem feltétlen a szokásos naplóra gondolok, amiben leírod az egész napod (persze, ha úgy érzed, ezt is teheted). Inkább amolyan tervezőt ajánlanék, amiben vezetni tudod a feladataid, az adott hétre, hónapra kitűzött céljaid, amiben leírhatod magadnak, hogy mondjuk az adott héten mennyire érezted jól magad, miért vagy hálás és mit értél el. Ehhez kapcsolódóan érdemes a pénzügyeidet is vezetni, hogy lásd, mi az, ami mondjuk felesleges kiadás, vagy hogy hol tartasz a megtakarításaidban. Ez a kis „notesz” azon túl, hogy hasznos, inspirálni és motiválni fog, hogy elvégezd a feladataid és visszanézve boldogsággal tölt el, hogy mennyi mindent elértél már. Használd a kreativitásod!

    8. Csináld, csináld, csináld!

A legfontosabb pont az összes közül! Ha azt akarod, hogy elérd a célod, tegyél érte! Talán most úgy gondolod, hogy ezzel szögegyenest ellentmondok a 4-es pontnak, de nem. Az, hogy pár nap szünetet adsz magadnak, nem egyenlő azzal, hogy nem teszel semmit. Azokon a napokon is ott fog motoszkálni benned, még ha tényleges lépéseket nem is teszel, de elengedni nem fogod tudni a célod. És amikor új erőre kapsz, folytatod. Csinálod, mert hiszel benne, csinálod, mert legbelül akkor is érzed a késztetést, amikor legszívesebben feladnád. Csinálod, mert látod magad előtt, hogy mit érhetsz el és a legfontosabb, csinálod, mert érzed, hogy ez a boldogságod. Ebben vagy ott Te magad!

    +1. Ne félj a hibáktól!

Majdnem elfelejtettem, pedig a legtöbbünket ez tart vissza attól, hogy beleadjunk apait, anyait. Hibázni nem bűn, általuk is tanulunk. Merj hibákat elkövetni, mert csak így fogod megtudni, milyen is fejlődni. A hibákra szükségünk van, a legnagyobb tanítóink, emellett azt mutatják, hogy cselekszünk. És bármennyire is azt hiszed, hogy hibázni rossz dolog, egyáltalán nem az, az életünk része. Ne félj a hibáktól!

Mást vártál? Sok-sok új infót, világmegváltó gondolatokat, tippeket? Elhiszem, ugyanakkor idővel mindenki rájön, hogy nincs új a nap alatt. Ahhoz, hogy valamit elérjünk, ahhoz, hogy megtanuljam milyen is kitartani, elegendő egyetlen egy valami is, amit egyszerűen nem akarok feladni. És hogy mi a helyzet azokkal a dolgokkal, amiket eddig mindig feladtam? Nem voltak fontosak számomra igazán..vagy: nem számomra voltak fontosak. Ennyi csupán a megoldás. És ehhez szükséges az önismeret, hogy merjünk kilépni a komfortzónánkból, merjünk tapasztalni, nyitni..mert csak így juthatunk el az igazi önmagunkhoz is.

Te mit tennél még a listához?

További tartalmakért csatlakozz Te is a TheMeetime Facebook és a TheMeetime Instagram oldalamhoz! :)