„Kezdd el ott, ahol vagy, használd, amid van, tedd, amit tudsz.” – valahogy így hangzik magyarul az Arthur Ashe-től származó idézet, és biztosan van, aki szerint ez megint egy könnyelmű dobálózás a szavakkal. Én azonban mégis szeretnék kicsit mélyebbre ásni e téren, hátha a bejegyzésem végére ez a pár ember is meggondolja magát. :)

Az idézetek jók, hasznosak azok pedig, amik még motiválnak is, még előrébb visznek. Egy adott mondat, ha jókor talál ránk, akár egy nagyobb krízisen is átsegíthet minket, támaszt nyújthat, erőt adhat vagy elindíthat egy új úton az életünkben. Épp ezért akár egy írótól, akár egy filmből, akár egy sportolótól származik is, anélkül is az életünk részévé tudjuk tenni, hogy tudnánk a „szerző” akkori gondolatait, érzéseit. Például nem hiszem, hogy sokan össze tudnánk kötni a teniszezéssel a fenti gondolatot, pedig Ashe nagy valószínűséggel azzal kapcsolatban mondhatta bátorításul. És, milyen igaza van. Hogy miért is?!

Amikor egy új dologba vágunk bele az egyik fő akadályozó hiedelmünk, hogy nem állunk még készen arra, hogy elkezdjük. Nincs meg a megfelelő tudásunk, felszerelésünk, nem elég jók a körülmények, nem, nem, nem. Pedig mi is kell ahhoz, hogy elkezdjünk valamit? Csupán a bátorságunk! A tudást megszerezzük, a felszereléseinket tökéletesíthetjük, a körülmények pedig..mikor is lesznek igazán tökéletesek? Gyakorlatilag soha. De nincs is erre szükségünk.

Magamról tudom, hogy bár már évek óta foglalkozom a pszichológiával, az emberek lelkületével, a miértekkel, azzal, hogyan ismerhetem meg magam és másokat is jobban, mindezek ellenére mégsem mertem az ezzel kapcsolatos gondolataimat, véleményemet nyilvánosan megosztani másokkal, mert egyrészt azt gondoltam, hogy mi a fenét akarok én, másrészt, hogy de hát nincs is megfelelő eszközöm, harmadrészt pedig, hogy nincs minden lépés kidolgozva, felépítve. Egyszerűen féltem. Féltem attól, mit fognak gondolni mások, hogy na majd biztos azt hiszik én akarom megmondani a tutit és hasonlók. Miközben vagy egyáltalán nem is érdekel többeket, miről írok vagy tetszik nekik. Persze, van néhány személy, aki beigazolja a félelmeket, de annyira csekély ez a szám, hogy rá kellett jönnöm, bármibe is fogunk bele, nem érdemes a kétkedőkkel foglalkozni. Nyilván, az építő negatív kritika az más, de én most csak a károgókra gondolok. Így aztán mikor november végén úgy döntöttem, elengedem az ezzel kapcsolatos félelmeim, decemberben meg is született ez a blog és örömmel írok..sok-sok év után. Az pedig a bónusz, ha ez másnak is tetszik.

Persze a múlt hiedelmeit elengedni nem megy egyik napról a másikra, bennem is fel-feltörnek még ezek az érzések, viszont folyamatosan megtanultam kezelni és irányítani őket. Sosem lesz tökéletes ez sem, de ha tudatosítom magamban, hogy mik is azok a gondolatok, amik korlátoznak abban, hogy megvalósítsam, amit szeretnék, azt is tudni fogom, hogyan csitítsam le őket. Egyébként egészen meglepő és különleges tapasztalat rájönni arra, hogy amit én régen tudatosságnak hittem, messze nem volt az és valójában most tanulom. Egyelőre jó élmény. :)

Ezért aztán, visszatérve a kiindulási pontunkhoz, én azt gondolom, hogy minden egyes alkalommal, mikor egy új célunkba kezdünk bele, a legfontosabb, hogy legyen bátorságunk elindulni és ne higgyünk azoknak, akik azt mondják, hogy úgysem fog sikerülni, felesleges bele is kezdenünk. Mert igen, lehet hogy kudarcot vallunk, de már akkor is messzebb jutottunk, mint az, aki csak vár és nem tesz semmit. No és persze egyébként is, mi számít kudarcnak. Gyakorlatilag, ha egy adott tervünk nem sikerül, az is maximum tapasztalatnak könyvelhető el, ami által mondjuk egy új oldalunkat ismertük meg és ez már nem kudarc. Emellett olyan tulajdonságaink és képességeink is fejlődnek, mint a kitartás, hit, elhivatottság, alkalmazkodóképesség vagy nagyon szélsőséges esetben akár az egész szemléletünk, világképünk is megváltozhat – remélhetően jó irányba.

Tehát elindulni nehéz, egy teljesen új úton még nehezebb, de megéri. Megéri olykor feladni elveket, hiedelmeket, amik korlátoznak minket abban, hogy olyan emberré váljunk, amilyenek szeretnénk lenni. Nem kell hozzá más, csak Te magad, az akaratod, a bátorságod és a hited. Nem kellenek tökéletes eszközök, nincs szükséged tökéletes külsőre, nem kellenek tökéletes körülmények. Ha erre vársz, csak az idődet pazarlod és egyre csalódottabb leszel. Megéri? Szerintem nem. Indulj el és majd meglátod hova és meddig jutsz. Egy biztos, a legfontosabb területen, azaz a jobb önismeret felé vezető úton előre fogsz haladni!

Zárásképp pedig egy videót ajánlanék, igaz csak angol felirat állítható be hozzá, de szerintem nagyon érdekes. Arthur Ashe életéről szól, aki az első afroamerikai teniszező volt. Tanulságos, elgondolkodtató és egyben motiváló film. Te mit gondolsz róla? Írd meg itt vagy facebookon kommentben!

https://www.youtube.com/watch?v=FX09hjb4XYA 

További tartalmakért csatlakozz Te is a TheMeetime Facebook és a TheMeetime Instagram oldalamhoz!