Amikor merül az elem..
2020. február 09. írta: TheMeetime

Amikor merül az elem..

„Nagyon nagy szükségünk van időnként arra, hogy ne gondoljuk túl a dolgokat. Egyszerűen csak legyünk és higgyünk abban, hogy minden a javunkra fog formálódni.”

attractive-beautiful-beauty-black-and-white-594421.jpg

Folyamatos változásban élem a napjaim, minden képlékeny, minden alakul. Szinte észre sem veszem, de lassan hónapok óta 0-24 jár az agyam. Mindenen, IS. Legfőképp az irányokon, a hogyanokon és ez egy idő után egyre nagyobb feszültséget okoz bennem. Nem tudom, mi a jó, mi a rossz, mi visz előre, mi hátráltat és ez borzalmas érzés.

Én, aki mindig is szerettem a kiszámíthatóságot, akinek lételeme, hogy ismerje legalább a következő 10 lépését, most folyamatosan csak a következő egyre tudok koncentrálni – és azt is bizonytalanul teszem meg. Mert nem tudom, mi vár rám ott, ahova megyek. Gyakorlatilag azt se látom, pontosan hova megyek. Félek. És ez a félelem egy idő után baromira zavaró tud lenni.

Hiszen miközben ott van bennem, érzem, hogy most tartok afelé a jó felé is, amire mindig is vágytam. És mégis kontrollál. Hogy hagyom-e? Nem, de be kellett látnom, hogy van az a pont, amikor rohadtul nem érdekli, hogy az eszemmel mit gondolok.

És ez most az a pont. Amikor csinálnám a dolgaim, mennék, mennék, de egyszerűen nem megy. Már megint. Ahogyan X időnként az utóbbi lassan egy évben ez visszatérő problémám. Nem tudom magamra erőltetni, mert valami visszahúz. Vagy egyszerűen megállásra késztet. Hogy miért?

Talán..hogy adjak időt magamnak be is fogadni ezeket a változásokat, ne csak fussak velük, utánuk..fene se tudja. Vagy talán, mert még nem állok mindegyikre készen. Nem tanultam még eleget ahhoz, hogy képes legyek megtenni adott dolgokat – miközben másikakkal kapcsolatban már jó ideje lépnem kellett volna. De mindennek megvan a maga ideje.

Valahogy mindig is azt hittem, hogy egy iszonyatosan egyszerű képlettel leírható lesz az életem és ehhez a képlethez sokáig – túl sokáig – erőteljesen ragaszkodtam is. Majd jött az a valós ÉLET, ami úgy gondolta, kukába az egésszel és kezdd el újra megírni, mit is szeretnél, mire is vágysz.

No, ez az, aminek már több éve és, amikor azt érzem, egy időre minden rendesen le van írva, valahogy a következő pillanatban kitépi a szél a kezemből ezt a papírt és kezdhetem újra az egészet – szinte teljesen máshogy, mint ahogy azt eredetileg elterveztem. Ezzel persze semmi gond, amikor élvezem az ismeretlent. Máskor viszont az őrületbe kerget.

Tanulnom kell még mindig. Sokat. Ezzel jó ideje tisztában vagyok, talán az egyetlen menedékem is az utóbbi időben. Olyasmikbe vágok bele, amikbe azelőtt sosem és egyelőre fogalmam sincs, hogy ez hova visz. Csak bízhatok abban, hogy valami jó felé. Nemrég egy beszélgetésem során ezt a mondatot kaptam:

„A félelem jó jel, azt jelenti, olyat fogsz csinálni, amit eddig még nem.”

Kevés ennél igazabb mondatot hallottam mostanában a jelenlegi helyzetemmel kapcsolatban. Hiszen életem során azt hiszem, most készülök a leginkább felforgatni azt. Mégis, amellett, hogy olykor szó szerint meg tud enni a félelem, napokig fojtogat a sírás, mégsem képes kitörni.. Szóval, mindezek ellenére sem fordulok vissza a biztos út felé, hanem megállok, összeszedem magam és, amikor egy lépésnyi erőt újra magamhoz vettem, lépek még egyet – és még egyet, és még egyet. Fogalmam sincs, mi hajt, miért éri meg, hogy fáj, de megyek, és nem akarok visszafordulni. Talán hónapok, vagy lehet csak évek múltán, de meglátom az okát annak, hogy most miért is történik mindez velem. De kedves jövőbeni énem: per pill nem annyira élvezem ezt! :)

Az a bizonyos bűntudat pedig amiatt, hogy nem olyan tempóban haladok, ahogyan azt elvárnám magamtól, és amiatt, hogy adott napokon nem csak lassan, de sehogy sem haladok, hát..bízom benne, hogy idővel megértem ennek is a miértjét, és nem harcolok az ilyen napokkal sem – mert akkor bizony ezek az úgymond „haszontalan” napjaim lehetnek az Én napjaim, a feltöltődésem pillanatai. Amik után azt mondhatom másnap, hogy de jót tett és milyen jól döntöttem, hogy hagytam, hogy ez a nap egy ilyen semmittevős nap legyen – magamért, az álmaimért, az erőmért.

De most még egyelőre ezek a bűntudat napjai..

 

További tartalmakért csatlakozz Te is a TheMeetime Facebook és a TheMeetime Instagram oldalamhoz! :)

A bejegyzés trackback címe:

https://themeetime.blog.hu/api/trackback/id/tr6815466506

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.