TheMeetime

A lelked lépcsőháza

2019. október 11. - TheMeetime

Mindannyiunk életében ott vannak azok a bizonyos lépcsőfokok, amiket egymás után lépünk meg. Van, hogy keservesen mászva felfelé van, hogy szinte ugrándozva haladunk keresztül rajtuk, sőt olykor kettesével szedjük őket, de nem egyszer előfordul, hogy bizony lefelé vesszük az irányt – mert, ha egyszer felfelé megyek, onnan bizony valamikor le is kell jönnöm és ez néha igencsak fájdalmas tud lenni..

2019-10-11-17-26-22.jpg

Az idei évem eddig sem volt az a sima, egyenesen felfelé ívelő vonal, mint ahogy én azt anno elképzeltem, így hát valahol meg sem kellene lepődnöm azon, hogy most ott vagyok, ahol. Teszt, teszt hátán, hogy vajon mennyit bírok még, mennyit sikerül még megugrani mindabból, ami előttem van. Volt, hogy már elhittem, hogy na sima az út előre, ekkor persze, hogy szemben találtam magam egy még nagyobb akadállyal, amivel vagy megküzdök vagy hagyom, hogy ő győzzön le és ezáltal nem, hogy nem haladok semmit, hanem épp az ellenkezőjét érem el, hogy még vissza is lépek egyet – vagy kettőt. Persze ki dönti el, hogy ez gond-e vagy sem, hiszen van, amikor a meghátrálás a legokosabb, amit az ember tehet, de ez az én esetemben nem volt opció. Büszkeségből? Egóból? Vagy, mert egyszerűen ezt vártam el magamtól? Mert azt gondoltam nem tehetek mást? Talán mind együtt.

De van egy pont, amikor vagy azt mondod, hogy állj, vagy belebolondulsz. Az agyad túlpörög, a lelked ezt nem tudja sem követni, sem feldolgozni azokat az érzéseket, amik érik és te egyszerűen elveszted a fonalat. Először csak nem tudod, hogy mi is történik veled, majd jönnek a fizikai tünetek és olykor szó szerint nem látsz. Ijesztő és paradox módon szemet felnyitó tapasztalás ez, amire persze csak később jössz rá. Hogy valahol, valamin változtatnod kell. Hogy nem halogathatod tovább, hogy leülj magaddal szembe és sorra vedd az életed különböző területeid, hogy megtudd, hol is a probléma, mi is az, amin ideje változtatni ahhoz, hogy megnyugodj.

Baj az egésszel akkor van igazán, mikor rájössz, hogy kisebb-nagyobb mértékben, de mindenhol van, ami megborít, ergo esélyed sincs egyik-másikba elmenekülni. És nem érted. Nem érted, mi a fene történik, hol csúsztak meg a dolgok, hiszen már épp szépen haladtál felfelé, erre most egyszer csak előtted egy lépcső, ami lefelé visz. De miért? Hiszen még félúton sem jársz a célod felé, akkor meg miért kell máris lefelé menni?

Megmondom őszintén egyelőre fogalmam sincs a válaszról. Csak állok, velem szemben a következő lépcsőfok és nem tudom, mennyi is lesz még utána vagy leginkább, hogy miért is keveredtem ebbe a lépcsőházba. Itt nem maradhatok, de tudni azt, hogy még mindig lefelé kell mennem, mert ez az egyetlen út, amin kijutok innen, hát..igen kegyetlen érzés. Hogy megcsinálom-e? Meg, mert nem akarok az üresen kongó falak közt ragadni, a hidegben és talán minden egyes lépcsőfok lefelé abban is segít majd, hogy megkapjam a válaszokat a miértekre, de van az a pont, amikor muszáj megállni, mert nem bírod tovább, kifulladtál.

Ekkor hagyod, hogy kicsit megpihenj, feldolgozd, amin eddig keresztül mentél és lesz olyan kérdésed, amire a választ is megkapod, sőt el is fogsz engedni bizonyos dolgokat. Hagyod, hogy kifújhasd magad és amikor úgy érzed, hogy megint bírod, újra neki vágsz a mélynek. De az itt töltött időt ahhoz el kell viselned, szembe kell nézned minden fájdalmaddal és hagyni, hogy ezek kiteljesedjenek, bármennyire is kínoznak – mert csak így tudod feldolgozni őket, ha elfogadod a létezésüket menekülés helyett.

Egy idő után pedig, amikor már épp készen állnál a következő harcra a démonaiddal, hirtelen azt veszed észre, hogy nincs több lépcsőfok lefelé. Az út kitisztult, és Te kijutottál a friss levegőre. Ekkor egy pillanatra újra megállsz, hálát adsz a sorsodnak, hogy ezt is megcsináltad, majd felnézel a ház tetejére, ahonnan lejöttél és elmosolyodsz – mert tudod, hogy hamarosan akár itt, akár máshol, újra elindulsz felfelé miközben azt is jól tudod, hogy nem egyszer fogsz még lefelé is jönni, csupán minden egyes alkalommal erősebben..és talán okosabban. Csak tarts ki, mindegy milyen nehéznek is érzed ezt most!

A bejegyzés trackback címe:

https://themeetime.blog.hu/api/trackback/id/tr2515218064

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.