TheMeetime

Adni jó!

2018. december 14. - TheMeetime

A december és ezzel együtt a karácsonyi készülődés az év legérzelmesebb időszaka szerintem. Lelki mélységeket és magasságokat járunk meg. Hetekig idegeskedünk, mérgelődünk, túlhajtjuk magunkat, ettől kimerülünk, hogy aztán majd örüljünk, jobb esetben pihenjünk és boldogok legyünk. Rohanunk, nem figyelünk egymásra, ugyanakkor mégis ilyenkor adakozunk a legtöbbet. Ezzel kompenzálnánk azt a sok negatívumot, ami ilyenkor fokozottan ránk rakódik?!

Nem hiszem. Vagy legalábbis remélem, hogy nem ez vezet minket.

n-snow-playlist-large570.jpg

A karácsony mindenkiből érzelmeket vált ki. Ha nem adatik meg a meghitt ünnep azért, ha pedig ez a természetes, akkor azért. De nem múlik el nyom nélkül. Egyik másik ünnepünk sem hat ránk ennyire. Sokan mondják, hogy biztos az időjárás is az oka, a D vitamin hiány, a rövid nappalok, amik még hidegek is..az úgynevezett téli depresszió.. De szerintem erre csak szeretjük ráfogni, ha épp nem érezzük jól magunkat. A nyarat a lehetőségek, a telet az elmúlás időszakának tekintjük. Pedig nem kellene, hogy így legyen. 

A tél is szép csak kicsit kizökkent a komfortzónánkból. És ahelyett, hogy kiélveznénk, csak azt várjuk, hogy véget érjen. Miközben gyerekként mennyire szerettünk télen is a szabadban lenni. Tudom, tudom, akkor jóval több havas napot, hetet kaptunk ajándékba, de ettől még ugyanúgy mehetnénk most is kirándulni a családdal, találkozhatnánk a barátainkkal, vagy akár egyedül is sétálhatnánk egyet, hogy kicsit feltöltődjünk. Emellett, ha mondjuk mégsem vágyunk a kinti hidegbe, jócskán találunk fedett helyes programokat is, az otthon melege is adott egy kellemes bekuckózáshoz akár együtt is és egy jó Hotelezés vagy UNO-zás is még közelebb hozhat minket egymáshoz - mindenki tudja, hogy a legszebb pillanatok azok, amikor a +2-es lapra rádobhatunk egy +4-est! :D

Persze van más lehetőségünk is. Az utóbbi hetekben több időm volt gondolkodni azon, mit is szeretnék az életemmel kezdeni, hova szeretnék eljutni, milyen álmaim is vannak. A szürke hétköznapok ezeket a gondolatokat mindig elnyomták, vagy ha fel is bukkantak, én legyintettem egyet rájuk és csináltam tovább a dolgom. Pedig olykor igenis meg kell állni és számot vetni az életünkkel. Én például ma azon gondolkodtam el, hogy eddig miért is maradt mindig csak terv az önkénteskedés az életemben..és, hogy ez mennyire nincs is így jól. Jobban lekötött a saját életem, mint kellett volna, így eldöntöttem, hogy ideje ezen is változtatnom jobb későn, mint soha alapon. 

Ezért aztán ma tettem is egy kis lépést, amivel egy fontos, mégis vidám köntösbe öltöztetett, a "Csúnya karácsonyi pulcsiban a Gyermekgyógyítókért" eseményhez csatlakozhattam és ezért nagyon hálás vagyok.

pulcsi_2.jpg

#csunyapulcsibansegitek 

 - Emellett egy másik, régi tervemnek is eljött az ideje, de erről majd kicsit később írok. -

 Mindenesetre furcsa felismeréseket ad nekem ez az időszak. Itt van a mai nap is. Amikor a kihívás szavait összeírtam, még fogalmam sem volt arról, hogy pont ma van ez a kezdeményezés is, így már nem először lepődöm meg azon, hogy mennyire passzolnak a napjaimhoz azok a bizonyos feladatok. Véletlen lenne?! Nem hiszem..ez több annál! Amolyan karácsonyi csoda. :)

És, hogy mi a konklúzió?! A december gyakorlatilag a legjobb hónap arra, hogy a következő 365 napra kinyissuk a szívünket mások felé.

Próbáld ki Te is!

A bejegyzés trackback címe:

https://themeetime.blog.hu/api/trackback/id/tr5714483842

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.