TheMeetime

A hétfő hatalma

2018. december 10. - TheMeetime

A helyzet az, hogy rá kellett jönnöm, én nem utálom a hétfőt, csupán valahogy más kapcsolatom van vele, mint a többi nappal. Ezen pedig ideje változtatni, hogy ne egy mumus legyen szegény.

monday.jpg

Minden hétfő egy újrakezdést jelent, de ugyanakkor visszatérést is abba, amit pénteken magunk mögött hagytunk. Így aztán, amikor lelkesen azt mondaná az ember, hogy itt az új hét, új lehetőségek (ami bár kétségtelenül így van), a munkahelyre beérve a lelkesedés fele elszáll, jobb esetben csak a negyede.

Ennek több oka is lehet. Egy kellemetlen ügyfél, a főnök rossz hangulata, egy kolléga viselkedése, a mi aznapi állapotunk..a rutin hatása, maga a környezet, a közlekedés, az időjárás.. - bármi. De tényleg bármit meg tudunk nevezni. Ahogy megfigyeltem magamon és másokon is, a körülmények okolása, az azokban keresett hiba mindig megnyugtatóbb, hogy igen, ez sem miattam van. Pedig valahol de. Természetesen azzal nem tudunk mit kezdeni, ha másnak rossz napja van, vagy egyszerűen csak kellemetlen a stílusa és nulla emberség van benne, de az, hogy mi hogyan reagálunk erre, az már rajtunk múlik.

Nehéz, nagyon nehéz nem hagyni azt, hogy lehúzzanak minket mások, hiszen egész életünkben azt tanuljuk, hogy alkalmazkodjunk, figyeljünk a másikra, ami teljesen normális, azonban azt nem tanultuk meg, hogyan ne vegyük magunkra a negatív gondolatokat, szavakat - hiszen érdekel, hogy a másik mit mond, főleg, ha az rólunk szól és nem értjük mi baja van velünk már megint.

Azonban, egy nagyon fontos dolgot tehetünk. Azaz kettőt. Egyrészt leszokunk a külső tényezők hibáztatásáról és felelősséget vállalunk az életünkért, a döntéseinkért. Tapasztalatból mondhatom, hogy nagyon jó érzés nap mint nap rájönni, hogy én irányítom az életem és, ha valami bizony balul sül el, azt is én okoztam magamnak - hogy miért? Erre van, hogy csak jóval később jövünk majd rá, de semmi sem történik ok nélkül. Szóval itt kezdődik az egész, itt kezdtem én is egy évvel ezelőtt és bár még hordom azt a bizonyos gyerekcipőt, napról napra javulok. :)

A másik teendőnk, a tudatosítás. Az érzelmeinket kiiktatni nem lehet, ezt így találták ki, el kell fogadnunk és ez így is van jól, hiszen szükségünk van rájuk, a legszebb élményeinket, emlékeinket és a legnagyobb leckéinket, tapasztalatainkat is nekik köszönhetjük. Amit érzünk, azt bizony érezzük és, ha meggebedünk sem tudjuk elkerülni. Azonban, ha odafigyelünk rájuk és nem csak úgy hagyjuk a semmiben áramolni, igenis tudjuk irányítani őket. De még mielőtt azt hinnéd a rossz érzések elnyomására biztatnálak, nem, semmiképp sem erre. A rossz (de ugye egyáltalán mi számít rossznak?!) érzéseknek is jelen kell lenniük az életünkben, hiszen nincs jó rossz nélkül, világos sötétség nélkül. Én csupán arra ösztönözlek, hogy tanuld meg minél hamarabb elengedni azokat a negatív érzéseket, amikkel neked nincs dolgod, amikből nem tanulhatsz, amiktől nem leszel jobb ember.

Sajnos az emberek szeretnek panaszkodni, károgni, de erre egyrészt nincs szükségünk, másrészt, a csalódásainkat is el lehet mondani úgy, hogy az ne csak egy hatalmas panaszáradat legyen.

Mert nem mindegy, hogy az mindennel bajod van-e vagy esetleg egyetlen dolgot nem tudsz az adott pillanatban megoldani az életedben és ehhez kérsz segítséget.

 

Gyakorolnád a tudatosítást? Próbáld ki a 21 napos kihívást és figyeld meg, hogyan hatnak rád a napi feladatok!

A bejegyzés trackback címe:

https://themeetime.blog.hu/api/trackback/id/tr4514468230

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.